Pipó egy magányos kis béka, aki elvesztett valami nagyon fontosat: nem képes álmodni többé.
Miközben álmatlanul számolja a bárányokat, egyikük megszólítja: ő épp az álmok birodalmába igyekszik. Pipó felül a hátára és együtt indulnak útnak. Követjük őket utazásuk során, álomról álomra, évszakról évszakra, találkozásról találkozásra.

Satoe Tone a veszteség szomorúságát, s a rátalálás gyermekien őszinte, kirobbanó örömét nem szavakkal ábrázolja, sokkal inkább képein keresztül. A csodálatos festmények maguk mesélik el mindazt, ami Pipó szívében zajlik. A szomorúság halvány, ködös színei az álmok útjain megtelnek élettel, színekkel, apró, érzelem-morzsákat jelentő részletekkel.

Ez a gyönyörű könyv megállásra késztet mindenkit, aki kézbe veszi.

S hogy kinek szól?

„Mindenkinek, aki szeret elmerülni egy mesekönyvben.” - Satoe Tone, a könyv szerző-illusztrátora

„Ez a páratlanul szép mesekönyv a felnőtt szívben gyermeki szabadságot bont, a gyermekszívbe pedig könnyed ecsetvonásokkal színez bölcsességet.” - Gombos Kata, kiadó 

Satoe Tone, a fiatal, japán származású alkotó, Olaszországban él.

Aprólékos, finom, álomszerűen légies rajztechnikája a japán képi hagyományokban gyökerezik. Szereti meglátni az egyszerűségben, az ürességben, a szerénységben, a tiszteletben rejlő szépséget, illetve a természet szépségét, úgy, ahogy az önmagában van.

Satoe nem történetet ír, hanem azokat az érzékeléseit festi meg, melyeket szereplője legbelül átélhet, melyeknek valójában nincs is szavakba önthető formájuk. Képeivel mond történetet. Így alkotásai teljesen szabadok: lélegeznek, ragyognak, élnek.
S ahogy a legapróbb dolgok megfigyelése közben életet lát a virágsziromban, a mohában, a levelek erezetében, úgy érzékennyé tesz minket is egy hétköznapitól eltérő látásmódra. Hogy végre megtanuljunk szívvel érteni, szabadon elindulni, társul szegődni. Mint Pipó, a kis béka.
Olyan tudás ez, mely gyerek és felnőtt „tarisznyájába" egyaránt való. Így hát a Pipó utazása nem gyerekkönyv, nem felnőtt könyv. Csak egyszerűen képeskönyv.