tudományos-fantasztikus kisregény

„– Keresztyén prón??? – nyögte még egyszer Lez.
– Igazi áldás, nem? – merengett az elnök. – Oda megy, ahova küldjük. S profi: a lelkészképző teljes anyaga ott van a fejében, és nem úgy, mint a magukéban, hogy szigorlat után egyből elfelejtik, hanem mindenre emlékszik. És úgy viselkedik, ahogy viselkednie kell. Keresztyén módra. Még ha akarná, se tudná megszegni a Tízparancsolatot, hiszen arra van beprogramozva, hogy megtartsa. Ideális lelkész. Akire mindig is vártunk.”

A történetet olvasva mi is elmerenghetünk, milyen is az ideális lelkész, az ideális keresztyén, az ideális ember. S ahogy egyre inkább belelátunk a Jupiterrendszeri Uniált Protestáns Egyházak hétköznapjaiba, időnként felszisszenünk, máskor meg felnevetünk, de annyi biztos, hogy egyre kevésbé tudjuk letenni a könyvet. A történet főhőse Lez atya, a sikeres lelkipásztor, akinek a prón gyakorlati képzését kellene befejeznie, ám valójában ő kap leckét gyakorlati keresztyénségből. Miután megjárja a „poklot” – a kulturált Europa holdról a peremterületnek számító Io hold bányászvidékére kerül –, komfortos hitének felszínességével is szembesülni kénytelen. Olvasás közben pedig rájöhetünk, hogy már nem is a Jupiterrendszerben, hanem a Földön járunk, s nem a távoli jövőben, hanem napjainkban.