"A legmakacsabb emlékkép a múltból, amely érintetlenül megmarad majd Samuel Adler emlékezetében, ez az utolsó kétségbeesett ölelkezés, és a könnyben úszó édesanyja lesz, akinek az öreg Volker ezredes fogta erősen a karját, és zsebkendővel integettek, miközben a vonat távolodott. Aznap lezárult a gyermekkora."
Hozzászólok
