Álomhétfőre rosszkeddv, arra bújócskaszerda, csütörtökmondás és instantpéntek? Nem probléma! Ébresztőóriás, álomszedő, télipályaudvar, krémregény? Feltétlenül! Van valaki, aki esetleg nem értené? Minden bizonnyal van, sokan nem értik, amit éppen mondunk, de nem baj, mert Jász Attila verseinek kistudora rendre elmagyarázza nekünk, honnan fúj az erdőszél, milyen állat a pamut, hol található nagyi köpött pulóvere. És akkor mi is tudni fogjuk!
László Noémi 
Mindig abba fáradunk bele, amit tulajdonképpen szeretünk, sőt, amit el sem tudunk képzelni másként – mint az anyuka, aki meghatódik attól, hogy a gyermeke milyen rendesen viselkedik, de rászól, ugyan, legyen már olyan, mint mindig. Szeretnénk, ha mások lennének, mégsem bírjuk jól, ha valóban megváltoznak. „Every thing’s different, but nothing has changed” – énekli valaki, s éppen ez a szeretet legnagyobb ellentmondása. A gyermek még nem tájékozódik a viszonyok között, éppen ezért látja pontosan az igazságot. Nagyi, apuka, anyuka, kövér kisfiú, matek doga – mindez a mindennapi történetekben tárul fel, amikor attól, hogy lesz, meg is mutatkozik. A gyermekkor végül is éppen olyan, mint a költészet, és Jász Attila szépen mutatja meg ezt az alapigazságot. 
 Demény Péter 

Megjegyzés:

A Koinónia Kiadó könyveit Magyarországon a ProsperoD terjeszti. 

Hozzászólok