Szabó T. Anna ötödik verseskötete kiforrott, rendkívül erős könyv, amelynek hatvanhat versében a költő egyrészt felvillantja mindazt, amit eddigi költészetéből ismerünk és szeretünk, másrészt új hang, új tematika, sőt új formák is megjelennek. Ami most a legjobban foglalkoztatja, az a test, a test gyönyörűsége és romlása, az emberi érzelmek, indulatok és kapcsolatok anatómiája, a szeretet és a szerelem, sőt a hit fájdalmas függése a testtől. Nem enged a tőle megszokott és a forma megkívánta fegyelemből, ugyanakkor a várandósságba, gyermeke szemlélésébe, egy férfitest szépségébe belefeledkező szem már nem akar mindent tárgyszerűen rögzíteni, hanem teret enged az örömnek és a fájdalomnak is, az önfegyelem helyét átveszi az önfeledtség. Szabó T. Anna egy pillanatra kimerevíti, majd hihetetlen könnyedséggel el is engedi a képeket, legyen szó születendő testről, egy férfi mezítelen talpáról vagy egy haldokló utolsó mozdulatairól.

Hozzászólok