1958, Franciaország. A vidéki kispolgári családból frissen szabadult tizenhét éves Annie először tölt el egy éjszakát egy fiúval. A fiú számára teljesen jelentéktelen esemény felforgatja a lány életét. Annie Ernaux önéletrajzi ihletésű regénye egy nyomozás története, amelynek során a szerző kíméletlen őszinteséggel igyekszik tetten érni jelenlegi énje születését, miközben az írás folyamatát és nehézségeit is pontosan dokumentálja. Emlékekből, korabeli fotókból, levelekből és dalszövegekből egy letűnt világ kel életre: Franciaország történetének az az időszaka, amikor a híreket az algériai függetlenségi háború uralta, és amikor a szüzesség elvesztése, a kamaszkor érzelmi viharai és az étkezési zavarok még egészen más megítélés alá estek, mint ma - ám e sok szempontból távoli világ felidézése saját világunk megértéséhez is hozzásegít.

Annie Ernaux 1940-ban született Normandiában. A kortárs francia irodalom egyik legjelentősebb alkotója, több mint húsz regény és önéletrajzi mű szerzője, számos irodalmi díj birtokosa.

Lőrinszky Ildikó 1968-ban született, számos klasszikus és kortárs francia nyelvű szerző fordítója. Munkáját Wessely-díjjal és a Szekeres György Műfordítói Éremmel jutalmazták.

Részlet a Lánytörténet című regényből:

"Fénykép nélkül is látom Annie Duchesne-t, ahogy augusztus 14-én kora délután a roueni vonattal megérkezik S.-be. Haja hátul hosszúkás kontyba van összefogva. Rajta van rövidlátó szemüvege, ettől kisebbnek látszik a szeme, de nélküle homályban tapogatózik. Háromnegyedes tengerészkabátot visel – a két éve vásárolt bézs lódent vágták le és festették be –, egyenes szabású, vastag gyapjúszövet szoknyát – ezt is egy másikból alakították át – és matrózcsíkos pulóvert. Kezében szürke bőrönd – hat éve újonnan vették, amikor apjával Lourdes-ba utaztak, és senki sem használta azóta –, meg vödör alakú kék-fehér műanyag táska, ezt a múlt héten vette az yvetot-i piacon.

Elállt az eső, mely egész úton ott kopogott a fülke ablaküvegén. Süt a nap. Nagyon melege van a háromnegyedes lódenkabátban és a vastag gyapjúszoknyában. Egy magas, erős testalkatú, vidéki középosztálybeli lányt látok magam előtt, aki szorgalmasnak látszik, és tartós, drága anyagokból készült, kézzel varrt ruhákat visel."

Hozzászólok