Az ugye világos, hogy a tánchoz semmi több sem kell, mint egy jó pengeél, a csillaglátáshoz egy pofon, a papucsállathoz viszont nem elengedhetetlen a papucs, nyamvadt német szókat tanulni meg sokszor csak annyi, mint halottnak a csók? Hát egy jó gyermekvers-kötethez mi kell? Nyilván vers, meg gyermek, kötet és kötés és kötődés, és fergeteges játék, na meg ritmus, mulattatás, szomorítás, lebegtetés, trükk és őszinteség és kacifánt. És ugyanakkor mindez csak a hozzávalók morzsája. A kortárs magyar líra mestereként „gyermekül” is kiváló tisztasággal beszélő Lackfi János ezzel az „elemes és kirakós” verseskötettel egy csapásra játéktérré alakítja a gyermekszobát, telehordja azt Duna-szaggal, prüszköléssel, zoknigombóccal, gyönyörű piranhával, magányos melós bácsival, színnel, ízzel, zamattal – fültől-fülig, időben húzódó mosollyal. Ez a könyv minden magyarul verset olvasó gyermekhez szól, és még milyen jól szól: számos versét megzenésítette a Kaláka Együttes. A Kaláka „versnagykövet-szerepe” közismert, és persze ismét prímán működik, s a könyv így egy fedél alá hozza a verset, a zenét és a rajzot. Kürti Andrea pompás, izgalmas, részleteiben is továbbgondolásra ösztönző művészi rajzai értőn emelik ki a versek játékosságát, oldalpáronként vonultatva fel annyi ötletet és meglepetést, amennyi csak elfér a mérhetetlen gyermeki világban.

Hozzászólok