Amikor ifjú házasok derűsen arról érdeklődnek tapasztaltabb sorstársaiktól, hogy milyen tanácsot adnának nekik, a sok mindent megélt házasemberek élcelődő válasza néha ez: „Most már késő!” Egy alkalommal tanúja voltam annak, hogy egy újdonsült házaspár néhány perc leforgása alatt három különböző személynek tette fel ezt az amúgy hasznos kérdést. Egymástól teljesen függetlenül mindhárman a fenti válasszal szolgáltak.

A házasságban való részévétel mind összetettebb feladattá válik, melyre a partnerek jelentős részét sem az evolúció, sem a nevelés nem készítette fel megfelelően. Feladatuk ahhoz a bohócéhoz hasonlítható, aki gyermekkoromban mindig lenyűgözött: két kezével zsonglőrködik, a homlokán egy seprűt egyensúlyoz, és közben egykerekűt hajtva köröket ír le a cirkusz porondján. (Kónya Zoltán)

Hozzászólok