Az egyik nő férjhez megy, a másik a rákkal küzd, a harmadik elárulja a nagynénjét, a negyedik eltemeti a férjét, az ötödik rátalál egy régi barátra, a hatodik meglátogatja az unokahúgát, a hetedik hagyja, hogy elcsábítsák, a nyolcadik elutazik a féltestvéréhez, a kilencedik idősek otthonába kerül. Mindegyik történet az emberek közötti hamis hangokat tárja fel, az érzelmi bonyodalmakat, a furcsa, nemegyszer komikus vágyakat és kitörési kísérleteket.
A látszólag hétköznapi, ártalmatlan történetek egy életre rabul ejtik az olvasót, de ennél szebb rabságot senki sem kívánhatna magának.
Alice Munro Katherine Mansfieldhez mérhető novellista. Az olvasó már néhány sor után egy lebilincselő és nyugtalanító, drámai helyzet kellős közepében találja magát, ahol minden mintha egy elkerülhetetlen tragédia felé haladna, hogy aztán várakozásainkat meghazudtolva valamilyen egyszerre szomorkás és felemelő feloldáshoz jusson el. Nagyszerű olvasmány.

Hozzászólok