Az államalapító Szent István király élettörténetét elbeszélő regény, Az országépítő Kós Károly leghíresebb és legnépszerűbb műve, amely 1934-es első megjelenése óta számtalan kiadást élt meg. A történet Géza fejedelem uralkodásának utolsó eseményeivel kezdődik: István apja pajzsra emelteti fiát, s ezzel kiváltja a magát a törzsi öröklési rend alapján jogos utódnak tekintő Koppány lázadását. István véres csatában legyőzi a somogyi nagyurat, de még ezután is "félkirály csak, félországgal", mivel uralma az ország bizonyos részei felett csak névleges. Hatalmát ráadásul nemcsak a magyar törzsfőkkel, hanem a német támadásokkal szemben is meg kell védenie.
A történelmi események ismertetésén túl Kós Károly beszámol az "országépítés" hétköznapjairól is: az építkezésekről, az aratásról, a törvénykezésről, az egyháznak juttatott adományokról vagy a családi ügyekről szóló passzusok emberközelből mutatják be az államalapítás hatalmas művét.

"Gellért pap a király elé járult:
- A munkát, melyet vállaltam, Uram és királyom, íme, megtettem. Henrik Úrfi kinőtt az én gyenge kezem alól, s eljött az ideje, hogy most megtanulja azt, amire én nem taníthatom meg, mert magam is tudatlan vagyok abban. Én megtanítottam engedelmeskedni, most meg kell tanulnia parancsolni. Megtanítottam, hogy aki kővel dobja meg, azt ő kenyérrel dobja vissza; most meg kell tanulnia, hogyha valaki egy ujjal is bántja, azt irgalom nélkül sújtsa le az ő ereje. [...] Tanítottam az én Henrik fiamat jámborságra, irgalmasságra, szerénységre és alázatra, most meg kell tanulja a büszkeséget, az irgalmatlanságot, az uralkodást."

Hozzászólok