Ez a könyv az emberré nevelés társas meghatározottságú folyamatával, a gyermekkori szocializáció családon belül zajló legfontosabb történéseivel, eredményeivel és következményeivel foglalkozik. 
Az emberformálás társas folyamatában nyomon kísérjük azokat a jelentősebb időszakokat, amelyekben a gyermek útravalót gyűjt a felnőtti élethez, megtanul szeretni, örülni, ragaszkodni, együttérezni, beletanul az emberi viselkedés következményeibe, szabályaiba és kitörölhetetlenül bevési szüleim családja és személyes környezete által nyújtott viselkedési mintákat.
Hosszú és nehéz út vezet mindnyájunkat a felnőtté válásig, ebben kezdettől fogva társakra van szükségünk. Létünk forrása, feltétele, szükséglete és katalizátora a társkapcsolat. Hatásai az emberi személyiség biológiai, pszichés és szociális szintjeinek kialakulásában, egységgé integrálódásában egyaránt meghatározók. Az idegrendszeri érést, a szervi működések zavartalan kifejlődését ugyanazok a specifikusan emberi környezetből származó, személyes érintkezésen alapuló ingerek serkentik, amelyek egyszersmind a lelki rendszer érését, a személyes én kialakulását a lelki apparátus felépülését szolgálják. Belső lelki rendszerünket külső, társas közvetítésű mintákból építjük fel, így benne mindaz, amely sajátosan emberi, társas meghatározottságú.
A társ jelenléte, a vele való kapcsolat ingere és modellje a szociális tanulás folyamatának. A társkapcsolat működésre és működtetése során alapvető emberi élmények és képességek birtokosaivá válunk. Együttes cselekvésekben kap tartalmat, indítékot és örömöt a tevékenységünk, e folyamat tanít meg a munka igényére, képességére és pótolhatatlan örömére, miközben egyaránt csiszolja készségeinket, és gazdagít az együttes cselekvés társas élménytöbbletével.
A könyv ismereti és szemléleti alapokat nyújtani a szülőknek és a nevelőknek egyaránt. 

Hozzászólok