Veszteségeink, negatív tapasztalataink arra tanítanak: hiába reménykedünk egy szebb jövőben. Miben is bízzon az a fiatal, akinek elképzelése sincs egy egészséges párkapcsolatról, mert soha nem látott őszinte kötődést férfi és nő között? Hogyan menjen előre az a pár, akinek az orvosok azt mondták, nem lehet gyerekük? Képes-e a gyászoló elégedetten élni hiányával együtt és annak ellenére? Mibe kapaszkodjon, aki nap mint nap egyfajta „római arénában” érzi magát munkahelye, kapcsolatai vagy házassága miatt?
Múltunk meghatározó része jelenünknek, életünknek − éppúgy, ahogy a jelenhez való viszonyulásunk is meghatározza jövőnket. De hogyan kezeljük múltunkat, hogy felébredhessen bennünk a remény? És mit kezdjünk a jelenünkkel, hogy megragadhassuk a holnapot?

Hozzászólok