A hetvenötödik születésnapját 2004. május 10-én ünneplő Kányádi Sándor "Napsugár verseiből" nyújt át százegyet e kötet (a költő hosszú időn át dolgozott a Napsugár című lap szerkesztőségében). A nyolc ciklusból hat az évszakok nyomába szegődik (őszi és téli strófákból két-két ciklusnyi is kikerekedett). Az első és az utolsó fejezet azt beszéli el a líra nyelvén a gyermekeknek - és minden olvasónak -, miként lehet az idő, a természet, a növény- és állatvilág ébresztette felismeréseket, tapasztalatokat, kérdéseket a mindennapi élet részévé tenni. A gyűjteményünk élén álló Sóhajtás - megnyitva az utat a többi költeményhez - arra is választ ad, Kányádi Sándor miért tartja gyermekverseit életműve szerves részének, az összes verssel egy tőről fakadtnak: Kútnak lenni volna jó, utas-itatónak, diófának vagy a fán füttyentő rigónak. Rigófüttynek volna jó, lenni bár egy hangnak, jönni-menni volna jó, akárcsak a harmat.
Hozzászólok
