„Kossuth Rádió, Budapest, kiöntöttük a levest. Árvíz, ár-leves, végre valami érdekes.” Orbán Ottó fanyar humorával nézi, figyeli kislányát, aki, mint a ringlispíl, forog-pörög, aki üldögél az ágyban, és leltárt készít: „Apája, anyája, kutyája, macskája, gyerekje…” A játékos versekben népi és városi rímek felelgetnek egymásra. A természet és mindennapi életünk képei hol gyermeki, hol groteszk nyelvi fordulatokban jelennek meg. De a világ nemcsak mulatságos gyerekdolgok sorozata, hanem megható is, érzelmes is. „Álom-öbölben, bárkában, fekszik a Kati az ágyában, húzza az evezőt álmában.” A sajátos lírai világ tréfás hangja finom, érzékeny meglátásokat, mély gyerekszeretetet rejt. S a kettőből ötvöződik a kötet stílusa, amely a gyereket képeivel, képtelenségeivel, rímötleteivel ragadja meg. Bálint Endre gyerekrajzra emlékeztető, ezer ötlettől sziporkázó illusztrációi teszik még vidámabbá ezt az elragadó kis verseskötetet.

Hozzászólok