Négy fiú és egy leány. 
Testben-lélekben együtt. 
Négy egyházi iskolás srác és a világi csaj. 
A hithűek és a hitehagyott.
Mit tartogat a sorsdöntő találkozás, melyben két, 
egymással homlokegyenest ellentétes világnézet ütközik? 
A testiség és bujaság oltárán. 
Ami a felfedezés titkos öröme.
Oltár és altáj. 
És a titok. 
Hogy erről nem szabad beszélni. 
Hogy a szentség mellett mily édes a profán.

Néhány nappal Krisztus halála után, két férfi baktat az Emmaus városkához vezető úton és a Kálvárián történtekről beszélget, meg kinyitott és üresen talált sírokról terjengő furcsa mendemondákról. Egyszer csak odalép hozzájuk egy férfi. És a férfiban felismerik a Messiást. Ő pedig eltűnik.

Egyikőnk száját sem hagyta el, egyetlenegyszer sem, Isten neve. Sokszor csak hallgattunk, rövid szüneteket tartva, mert ráértünk, és azt akartuk, hogy ez a meghittség soha ne érjen véget. De egyszer csak, épp amikor a Szent beszélt, valami zajt hallottunk, közelről. Bárki lehetett volna az, de Andre volt. Bejött, becsukta maga mögött az ajtót; egy fehér póló volt rajta, semmi más. Egy pillanatra körbenézett, aztán bebújt az ágyba, kettőnk közé.

A világhírű Alessandro Baricco a kortárs olasz irodalom legizgalmasabb alkotója; műveit több mint két tucat nyelvre fordították le, több regényéből emlékezetes film is készült. Az Emmaus a legújabb kötete.

Hozzászólok