„Abban a reményben írtam ezt a könyvet, hogy segít majd megérteni néhányat azokból a legfontosabb témákból, amelyek az Isten és a tudomány viszonyát taglaló mai viták mögött húzódnak. Ahol csak lehetett, megpróbáltam mellőzni a szakkifejezéseket, és a logikus érvelésre helyeztem a hangsúlyt” – írja az Isten és Stephen Hawking című könyve bevezetőjében John C. Lennox. Az oxfordi matematikus Stephen Hawking A nagy terv című könyvének bizonyos tételeit állítja reflektorfénybe: ahogy írja, nem Hawking tudományát vitatja, hanem azt, amit a tudós ebből Isten létére, pontosabban Isten nemlétére vonatkozóan következtetésként levon. Tudományfilozófiai esszéjében Lennox történeti összefüggésekben is megmutatja, hogy Hawking állítása, miszerint a tudomány egyedüli következtetése a teremtés mibenlétéről (hogy az teljességgel megmagyarázható az univerzum viselkedését leíró fizikai törvényekkel, így a gravitációval) nem új keletű. Lennox szerint Hawking következtetései merőben filozófiai szemléletűek, annak ellenére, hogy a tudós határozottan kijelenti: a filozófia halott.

Isten vagy a multiverzum? – teszi fel a kérdést a matematikus, aki érvelésével azt bizonyítja, hogy a természet törvényeire vonatkozó teóriák spekulatívak és ellenőrizhetetlenek, ugyanakkor korántsem támasztják alá azt a meggyőződést, hogy tudomány és vallás között áthidalhatatlan ellentét lenne. Lennox esszéjének következtetése az, hogy a közhiedelem, miszerint az ateizmus az egyedüli kikezdhetetlen intellektuális álláspont, tarthatatlan. A brit matematikus, filozófus töretlen logikával végigvezetett, olvasmányos és közérthető érvelése gondolatébresztő lehet mindenki számára, aki kíváncsi a tudomány világában morális téren is zajló folyamatokra.