Murakami Haruki 1982-ben az írói mesterséget választva eladta a  dzsesszbárját, és hogy megőrizze kondícióját, futni kezdett. Egy évvel  később már végigfutotta az Athén–Marathon távot, és ma, számtalan  triatlonnal, versennyel, tucatnyi regénnyel a háta mögött, érzi, hogy a  sport legalább olyan hatással van írói munkásságára, mint az erőnlétére.  A feljegyzésekből, beszámolókból, elmélkedésekből és  visszaemlékezésekből álló naplóból megtudhatjuk, hogyan készült négy  hónapon át a világhírű japán író a 2005-ös New York City maratonra,  hogyan került a tokiói Jingu Gaien parkból a bostoni Charles River  partjára, ahol nem tudta felvenni a versenyt a fiatal lányokkal. A  rendszeres sport ürügyén nincs hiány témában: felidézi, hogyan lett író,  számba veszi legnagyobb sikereit és csalódásait, lemezgyűjtő  szenvedélyét, örömeit, hogy ötvenen túl is javítható a fizikai  teljesítmény, majd a szembesülést, hogy az emberi erő bizony fogy. Az  egyszerre szellemes, humoros, komoly és bölcs memoár igazi  meglepetéseket tartogat nem csak a szerző regényeiért rajongó  olvasóknak, de még a hosszútávfutás profi bajnokainak is.
Hozzászólok