A spanyol polgárháborúról szóló művek közül a nemzedéke fagyos lelkiismeretének nevezett Orwellé az egyik leghitelesebb és legmaradandóbb. Az író 1936-ban tudósítani érkezett Barcelonába, de aztán belépett a spanyol Egyesült Marxista Munkáspárt (POUM) milíciájába, részt vett a fegyveres harcokban, megsebesült, 1937-ben pedig, miután megkezdődött a szovjet NKVD irányítása alatt álló kommunisták véres leszámolása a POUM-mal, elmenekült az országból. Spanyolországi tapasztalatai nyomán támadt benne olthatatlan ellenszenv a kommunisták és a sztálini Szovjetunió iránt, amit aztán az Állatfarm-ban és az 1984-ben is kifejezésre juttatott. 

Ez a háború, amelyben oly csekély szerepet játszottam, írja Orwell , többnyire rossz emlékeket hagyott bennem, mégsem kívánom, hogy bárcsak kimaradtam volna belőle. Ha az ember belepillanthat egy ilyen szörnyűségbe - mert bárhogyan érjen is véget a spanyol háború, végül kiderül, hogy iszonyatos szörnyűség volt, még csak nem is a vérengzés és a testi szenvedés miatt - az eredmény nem feltétlenül kiábrándultság és cinizmus. Bármennyire furcsa is, tapasztalataim nemhogy aláásták volna, csak megerősítették bennem az emberi tisztességbe vetett hitet.