Istvánnak látszólag megvan mindene: sikeres vállalkozás, gondoskodó feleség, gyönyörű gyerek. De valahogy mégsem elégedett az életével, valami veszettül hiányzik belőle.
Egy nap tudomást szerez róla, hogy önkéntes segítőket keresnek egy közeli hospice intézménybe, és úgy érzi, a sors neki szánta ezt a lehetőséget.
Megismeri a férfit, aki humor mögé rejti rettegését, míg végre sikerül kimutatnia az érzéseit. Az idős asszonyt, aki utolsó napjaira elfogadja önmagát, hibáival együtt. Vagy a fiatalembert, aki erőszakos szeretetével megkeseríti édesanyja életét, de végül megtanulja, mit jelent önzetlenül gondoskodni.
Miközben olyanok történeteit hallgatja, akik számára talán ő az utolsó esély a megbékélésre, feltárulnak saját életének buktatói is: megoldatlan családi konfliktusok, eltitkolt fájdalmak.
Ahogy egyre több időt tölt a haldoklókkal, úgy lesz egyre szorosabb a kapcsolata az élőkkel. Egyetlen ember nem képes megbocsátani a közös életükben történt változást: a felesége.
Van még számukra közös jövő? Helyre lehet hozni, amit elrontottak?
Mit érdemes feláldozni a boldogságért? És mi kell ahhoz, hogy egy ember teljesnek érezhesse az életét?

Hozzászólok