Kalotaszeg a népi építészet terén is valami sajátosat produkál – a XX. század első évtizedeiben, amikor a Kárpát-medence más térségei már igyekeznek a hagyományostól, a parasztitól eltérő mintákat, a városok elővárosai kisegzisztenciáinak polgári-pallér építészetét követni, itt egy új, mondhatnánk hangsúlyozottan népi építészet alakul ki.

Egy olyan, amelyik befogad és ugyanakkor példákat szolgáltat. A magyar szecesszió Lechner Ödön nevével fémjelezhető első nemzedéke a népművészetből elsősorban díszítőmotívumokat vett át, melyeket főleg Huszka József székelyföldi búvárkodásából ismertek meg.

A későbbiekben a gödöllőiek éppen úgy, mint Kós Károly és köre, az „erdélyi fiatalok”, Kalotaszegről transzponálták immár nemcsak a népművészeti, de a népi építészeti formákat is.