Rettenetes tömegszerencsétlenséggel kezdődik a történet: a vihar egy új-zélandi kikötő partjától elold egy vitorláshajót, amelyen tizenöt fiúintézeti növendék alussza az igazak álmát., A hajón e pillanatban vétkes könnyelműségből senki más nem tartózkodik, s az orkán szédítő sebességgel elragadja. Mire a szerencsétlenséget felfedezik, a vitorlásnak - tizenöt fiatal utasával együtt - `nyoma vész`. A hatóságok és a hozzátartozók hosszas, eredménytelen kutatás után beletörődnek a megváltoztathatatlanba, nem úgy, mint a nyílt óceánon felriadó utasok; a gyerekek. Életösztönük feltámad, s találékonyakká, ügyesekké, bátrakká teszi őket. Nem hajlandók megadni magukat a tomboló elemeknek, s győztesekként kerülnek ki a harcból: kétheti hányódás után egy lakatlan szigeten partra vetődnek. Itt folytatódik küzdelmük a létért. A gyors szabadulás reménye híján kénytelenek megszervezni életüket az ismeretlen szigeten. Másfél év után egy váratlan fordulat csillantja meg a szabadulás reményét, de ez egy minden eddiginél elszántabb s immár valóságos, fegyveres harc megvívásával jár. A gyerekek ezt az utolsó próbát is kiállják, s kétévi kényszerű `vakáció` után visszatérnek örömmámorban úszó családjaikhoz. Verne ezt a drámai feszültséggel telített, kalandos történetet eleven elbeszélő modorban mondja el. Nemes pátosszal megrajzolt gyermekhősei életre szóló, kedves ismerősei maradnak a fiatal olvasóknak.

Hozzászólok