A moly.hu írja: Úgy érzed, hogy kevés benned a szeretet, és kimerültek megbocsátási „tartalékaid”? Emberileg ez sokszor érthető! Nem mindig könnyű szeretni az embereket, néha még a számunkra oly kedveseket sem, akikkel önként együtt élünk és dolgozunk nap mint nap. Hogyan szeressünk, amikor nehéz szeretni? Próbálkozhatunk fogunkat összeszorítva, egyre jobban nekifeszülve: szeretni fogunk, még ha belehalunk is! És ezzel a módszerrel talán kicsit bele is halunk…
Lehetséges, hogy ennek az az oka, hogy a mások szeretetéből kihagyunk egy lépést? Lehetséges, hogy az első lépést esetleg rossz irányba tesszük, mert először nem is a másik fél, hanem a szerető Isten felé kellene fordulnunk? Hiszen hogy adhatnánk mi magunkból olyat, amivel nem is rendelkezünk?
Max Lucado a Korinthusi levélben található híres „szeretethimnusz” alapján a kapcsolatépítés ezen elfelejtett első lépéséről beszél: arról, hogy a mások szeretetének titka az, hogy mi magunk Isten szeretetében élünk.

Hozzászólok