Alig van jelentősebb lélektani iskola vagy irányzat, amelynek főbb eredményeit nem építettem volna be könyvembe. A pásztoralpszcihológus nem lehet pszichodogmatikus vagy módszerfanatikus. Az Ige vezetése mellett mindent fel kell használnia, hogy jobb, eredményesebb lelkigondozást, életápolást végezhessen és másokat is erre inspiráljon. De, mint az előszóban írtam, legnagyobb hasznát vettem a mélylélektani irányzatok közül: C. G. Jung analitikus lélektanárnak. Ígéretem szerint az ő pszichológiájának rövid ismertetésével kezdem, már csak azért is, hogy az első tíz fejezet érthetőbb s mindaz, amit azután írok igei és lélektani szempontból egyaránt megalapozottabb legyen az olvasó számára.”
Egyre több lelkész és pap döbben rá, hogy nem elég Ábrahám, József, vagy akár Jézus családfáját, családját ismernie, hanem híveit is kell: azokat a „báránykákat”, akiket a Főpásztor rábízott, hiszen Ő ismerte az Övéit. (Jn10,14) S, ahogy Jézus szüntelen gyógyított, neki, a LELKIpásztornak is valamiképpen „orvosnak” is kell lennie, mint ős-ősei voltak valamikor. Ám ehhez némi pasztorálpszichológiát kell tanulnia, a számára alkalmazott pszichológiát, hogy ne csak egyházi funkcionárius, liturgikus, prédikátor legyen, hanem a lélekhez is értő – lelkész, „emberexegéta”.
Ám gondolunk a hívőkre is akik lelki életükhöz fontosnak érzik saját maguk jobb megismerését is. Törekszünk arra, hogy olvasás közben minden érdeklődő ismerete gyarapodjék.
Ezért írtuk ezt a könyvet: Magunkról magunknak.

Hozzászólok