A deltai haggada a magyar irodalomban majdhogynem egyedülálló – Gulág-elbeszélés, fikció, valóság-irodalom, képeskönyv, művészkönyv, Szabó Péter Levente rajzai a felnőtt vs. gyermek, a valóság vs. fikció, fénykép vs. rajz kategóriákat „átütik”, megszüntetik. A formát érdekessé teszi, hogy a különböző szöveg-faktúrák áttűnnek egymásba, a többhangúság egészen izgalmas módon a dramatikus felé billenti a szöveget, és ez mindegyre fenntartja az olvasás izgalmát. A könyv tétje a kommunizmus idején munkatáborba deportált hétgyermekes család történetének beleírása Izrael, tehát a mindenkori és egyetlen szövetség történetébe.

A haggadának – meghatározás szerint – a Szentírás magyarázata mellett etikai tanok és életszabályok, történelmi adatok, régi mondák és hagyományok alkotják főtartalmát. Előadása nem ritkán túloz, gyakran használ példázatokat és olykor merész képbeszédet. Szűcs Teri regénye a történelmi igazságtalanságok nyomába ered, témája a szociográfiai szempontokat is figyelembe vevő történelmi félmúlt. Könyvében több ószövetségi alakot is megidéz a szerző, többek között, az első részben, a Kerit-patak völgyébe menekült Illés próféta alakját, Izraelt és Jákobot, Mózest, ám ahogyan a bibliai szereplők átvándorolnak a valóságba, az elbeszélés módja is váltakozik: gyermek-felnőtt nézőpontját egymásba játszva mesél történetet, igaz, megtörtént esetet emelve bibliai példázattá, párhuzamba állítva a tragikus történelmi valóságot az ószövetségi toposzokkal.

Megjegyzés: