A gyerek számára semmi sem lehetetlen. Az ifjú lélek belát, belelát, felfedez és ráérez. Az állat, animal, a latin “anima” lélek szóból… nem alantas, hanem a legcsodálatosabb valami, mint a jóindulatú, nyitott, kíváncsian játékos gyerek. Az állatok érdeme, hogy szótlanul viselnek el minket, akik valójában megtagadjuk őket. Annak, aki nem tudta volna, most Tibor éles rálátással megmutatja, hogy valójában köszönni is szoktak nekünk, de mi ezt nem vettük soha észre. Nem is csoda, ha a kommunikáció elakadt velük a kezdet kezdetén. Mint kiderül, az állatok udvariasak, és ha nem fogadjuk a köszönésüket, nem fognak beszélgetésbe elegyedni velünk… Így aztán a titkuk máig az övék. Az első lépés: udvariasan köszönni, és tán akkor megnyílik a kapu! (Bányai István)

Hozzászólok