Bognár Péter legújabb verseskönyvében iskolás kori füzetét találja meg és dolgozza át: a költői játék azonban nem csak szellemes versekre, de valódi számvetésre is alkalmat ad. Míg a szerző Bulvár című könyve a sajtó, A rodológia rövid története pedig a tudomány nyelvét sajátította ki, A fényes rend a gyerekkori irományok hangját imitálja. A gyerek, aki ezekben a versekben megszólal, - leginkább a János vitéz hatására - már szeretné önmagát megfogalmazni: ám még nem tudja, hogy ez hogyan és miképpen (nem) lehetséges. Ezt csak a felnőtt tudja, aki valóban hangot ad ezeknek a szövegeknek: így lesz A fényes rend egyszerre felszabadult játék és melankolikus megtorpanás, amely meggyőzően bizonyítja, hogy Bognár nemzedékének egyik legfontosabb alkotója. 

Hozzászólok