A szerző a Miatyánk vezérfonalát követve olyan útmutatást igyekszik találni az imádkozni vágyó ember számára, ami mai kérdéseinket komolyan veszi, és mindeközben a kétezer éven átívelő keresztény örökség hangsúlyait is hűen képviseli. A kötet az imádságot először mint Isten uralmának a keresését, aztán mint kérést, és végül mint szemlélést láttatja. Az első rész azt a fajta imádságot járja körül, amelyben figyelmünket az istenkeresés köti le. A második részben a hangsúly önmagunk feltárására helyeződik, amikor is az ember szükségei szerint kér, küzd és zörget imáiban. A harmadik megközelítésben aki imádkozik, amint éppen van, átadja magát Istennek. Akik Jézussal együtt imádkoznak, bármilyen keresztény egyház tagjai is legyenek, egészen közel találják magukat egymáshoz. Erre utal az is, hogy a kötet a Harmat, az Örökségünk Kiadó, illetve a Sarutlan Kármelita Nővérek közös gondozásában jelent meg. 

Hozzászólok