Heti háromórás intézmény – a hetedik erdélyi magyar hetilap, a hetedik erdélyi magyar színház, vagy a romániai panasziroda, vagy a nép ügyvédje, vagy erdélyi magyar koncertiroda, vagy inkább mindez együtt kíván lenni és részben volt is a Román Televízió 1969-től sugárzott magyar nyelvű műsora (nekünk és akkor mindenkinek a MAGYAR ADÁS). Hát legalábbis Bodor Pál azt hitte, akarta és vele együtt mi mindannyian, akik ideig-óráig, évekig vagy csak hónapokig a csapatában játszhattunk. (Tomcsányi Jakab Mária)

A nézők bizalmát és szeretetét élveztük. Hittük, hogy bajba jutott embereken tudunk segíteni, hogy beleszólhatunk a rázós ügyekbe. (...) Történelmet írtunk képpel-hanggal? Úttörők voltunk, sors- és ízlésformálók? Nagyon különbözőek és mégis összeillők, békülékenyek és haragtartók, hangyaszorgalmúak, bohémek, megfontoltak, szálakat összebogozó és kioldó bűvészinasok, közösségi és egyéni érdekek között egyensúlyozgató kötéltáncosok. (Simonffy Katalin)

Nem hiszem, hogy sokszor fordult volna elő a világon hasonló eset, hogy egy kis tévéműsor,mely egy országon belül egy kisebbségnek sugároz heti pár órás műsort, ekkora befolyással lett volna sajátos kulturális értékeinek nemcsak megmaradására, de sok esetben  már a kialakulására is. Ez volt a  mi adásunk, a Magyar Adás! (Józsa Erika)