A természet páratlan valósága rögzült leírásaiban, amelynek művészi hangvétele megelevenítésének nagyszerűségében rejlett: A tájban élő, azzal szimbiózist vállaló emberek nem rendelkeztek mitikus őserővel, mint Nyírő József hegylakói, beszédük sem játékos rímekben csilingel, mint Tamási Áron góbéinak, és az országos politikában sincsen szerepük, mint a Kós Károly havasi tisztásán, a Pojanán élőknek. Mindezeknél nehezebb volt Kemény János feladata: az erdélyi mindennapok eposzát fogalmazta meg.
Hozzászólok
