A Semmi művészet a föltámasztott anya könyve, az
anyáé, aki ismeri a lesszabályt, és akinek nyelve,
mely által a világhoz való viszonya meghatározódik, a
futball nyelve. A fiú csak ehhez képest van, és
minden és mindenki más is csak ehhez az
anyafutballnyelvhez képest létezik. A futball, mely a
szerző előző könyvében inkább a magántörténelem-írás
eszköze és terepe volt, mostanra mint
világszemléletet van jelen, melynek eredője az
anyához és az anyanyelvhez való viszonyban
gyökerezik: anyanyelv-komplexus.
Ha az olvasó Esterházy Péter regényében a
családtörténeti szálat keresi, megtalálja - finoman
megírt, kerek történetekben. Ha érzelmeket akar,
azokat is: plátói szerelem, gyengédséggel teli
házastársi szeretet, no meg az anyai meg az apai. Aki
az esterházys-önreflektív szövegvilágra kíváncsi (hol
kezdődik, és hol végződik az író?), az sem fog
csalatkozni. Irónia, szépség, történelem,
aranycsapat, apa, nagymama, nagynéni, nagybácsi,
anya, élet és halál, főként halál, de az nagyon
szépen megírva. És az élet is, persze, a halál előtt.

Hozzászólok