Bori kedves, aranyos, eszes, szeretettel teli és szeretetre méltó kislány, afféle szerepmodell. Lehet rá támaszkodni, hiszen nem tökéletlen vagy tökéletes, hanem az átlagos, szófogadó és megbízható gyermek eszményi megtestesítője. Ha bizonytalan, akkor elég csak felidéznie anyu vagy apu valamelyik ezerszer hangoztatott tanácsát vagy tiltását, és máris tudja, hogyan cselekedjen helyesen. A helyes cselekvésre pedig nagy szüksége van, hiszen rendszeresen keveredik olyan helyzetekbe, amelyekkel muszáj megbirkózni. A Manó Könyvek Kiadó „palántás” Barátnőm, Bori sorozata olyan hétköznapi szituációkat jár körül, mint a kórházba kerülés, az egyedül iskolába menés, a kirándulás, vagy mint jelen esetben, a találkozás egy idegennel.

Bori már elég nagy kisiskolás ahhoz, hogy szülei helyett a barátaival járjon iskolába és velük is menjen haza. Azonban neki is lehet olyan napja, amikor úgymond „minden összejön”, és nem elég, hogy a szomszédban lakó osztálytársa gyomorrontást kap, de még az utcát is lezárják egy csőtörés miatt, így a szőke kislánynak egyedül kell megtalálnia a hazavezető utat. Maga a probléma talán még nem is lenne olyan nagy, de Borit megszólítja egy ismeretlen, fiatal férfi, aki bár segítséget kínál, sőt, nagyon hasonlít a kedves és rendes András bácsira, mégiscsak idegen. A kislány nem esik kétségbe, leküzdi félelmét és mindent úgy tesz, ahogy a cím több mint sejteti: nem áll szóba vele.

Egy ilyen leírás után felmerülhet a kérdés, hogy minek ehhez könyv a gyereknek? Enélkül is tudja, elégszer elmondtam már neki, hogy még ismerősökkel is csak akkor mehet el bárhova, ha előbb megengedjük. Azonban... itt van például az én kis ovis fiacskám. Sportot űz abból, hogy anyunak vagy apunak ellenálljon, és amíg nem tapasztalja meg a saját bőrén a negatív következményeket, addig nem hajlandó megfogadni a jó tanácsot. Vagy legalábbis ritkán. Az óvónéni szava sokkal többet ér, az ovis csoporttárs haveroké meg még többet.

Egy ilyen rebellis kölyöknek, de a bizonytalanoknak is kétségtelenül jól jön, ha valamilyen élethelyzetre nem csak a szülői példát ismeri, de egy a saját családtól különálló, ismeretlen-ismerős lányka, Bori is megmutatja, hogyan kell és lehet helyesen viselkedni. Erőlködjünk bárhogy, mi szülők kevesek vagyunk és mindig is kevesek leszünk ahhoz, hogy a gyermekeink megbirkózzanak a világgal. Kell valaki, aki hasonló korú és példát mutat, akit ugyanaz foglalkoztat, aki ugyanolyan bizonytalan és kicsi a nagy-nagy világgal szemben, aki elég hétköznapi ahhoz, hogy azonosulni lehessen vele. Aki olyan, mint Bori.

Hozzászólok