A nevetést a szabadság legteljesebb megélésének, életolajozónak, az Olümposz isteneitől eltanult csodának tartjuk.

Könyvünk írása közben amiatt aggódtunk, hogy ha a nevetést darabkáira szedjük, megvizsgálva eredetét, okát, formáját, lélektanát és társas jellemzőit, elfelejtünk tiszta szívből nevetni. De nem így történt. Jókedvünk, humorérzékünk továbbra is a régi, s Milan Kunderával valljuk: „Nevetni annyit jelent, mint mélységesen élni.”

Kiknek ajánljuk ezt a könyvet? Az Isten ablakain kitekingetőknek, az életöröm kivételes birtokosainak, a nevetni vágyóknak: megerősítésül. A nevetni nem tudóknak, az élet súlyos terhei alatt görnyedezőknek pedig gyógyszerként írjuk fel - hiszen a megértett világ sokkal elviselhetőbb. Nyissák ki valahol a könyvet, olvassanak bele, majd nevessenek Szűcs Édua bölcs-bolondos rajzain. Közben pedig gondoljanak arra, mi mennyit nevettünk, amikor megpróbáltunk erősebbek lenni a nevetés erejénél, és okosabbak a humor bölcsességénél.

Ha elmormolják: „ma még nem nevettem”, talán eszükbe jut egy barát, társ vagy régi ismerős, akivel kedvük lesz majd együtt mosolyogni és kacagni a világ bolondságain, vagy éppen a mi történeteinken.

Hozzászólok