Mintha minden napfelkelte a félelem újabb okait hozná magával.
Hallani munkahelyi elbocsátásokról, a gazdaság válságáról, közel-keleti zavargásokról, a vezető szervezetekben tapasztalható zűrzavaros helyzetekről, a lakáspiac visszaeséséről és a globális felmelegedés növekedéséről.
Napjaink átka, a terrorizmus a rémítő erőszakot is jelentő terror szóval kezdődik. Úgy tűnik, a félelem száz évre bérbe vette a szomszédos épületet, és már boltot nyitott. A túlméretezett, goromba félelem börtönbe terel minket, és ránk csapja az ajtókat. Nem lenne nagyszerű kijönni onnan?
Képzeljünk el magunknak egy olyan életet, melyet meg sem érint a szorongás. Mi lenne, ha félelem helyett alapból hittel reagálnánk a veszélyekre? Ha félelemmágnest hordhatnánk a szívünk fölött, amely kihúzná belőle a rettegés, bizonytalanság és kétség legutolsó szikráit is, akkor mi maradna? Képzeljük magunk elé azt a napot, amelyen jobban bízunk, és kevésbé félünk!

Hozzászólok